Főúttól zajos szobánkban való felkelés után sétáltunk Auroville irányába, elhagyva a partot, befelé a föld felé. Mi az az Auroville? A világ egyik legismertebb spiri központja, egyben olyan kör alakban fejlődő jövőváros, ahol 50 éve dolgoznak, hogy megalkossák az élet, a létezés új modelljét. Üzenetként szánják az emberiségnek, példamutatásként. Mira Alfassa, akit ott már csak Anyaként ismernek alapította lelki társával, egy tanítóval, tervezővel Aurobindo úrral 1964-ben. Anya spirituális oldalról tette hozzá a magáét. Nem semmi, kísérletet tesznek a fenntartható fejlődés elősegítésére mostanra többedmagukkal. Saját infrastruktúrát hoznak létre, hogy egyező szemléletű társaikkal élhessenek pénzt nem használva közösségen belül. Mindezt egy olyan területen valósították meg melyen az angolok korábban kivágták a fákat, csak pusztaság maradt utánuk. Azóta visszaerdősítették. Látogatásunk során betekintést nyertünk a koncepcióba.
Fehér emberek is suhannak el mellettünk, nagyrészt benzines mocikkal, de van köztük néhány elektromos is. Csak mi sétálunk és a tehenek. Útközben hippi cuccok kezdtek megjelenni a poros utca szélein. Ahogy közeledtünk fancy kávézók, kajáldák váltották egymást egy darabon. Felismertük útközben a kapok fát és a mahagónit, amiket a botanikus kertben is láttunk korábban. Az út, mely közel érve a célhoz kiszélesedett egy látogató központhoz vitt. Kikerültük és sétáltunk ingyenjegy nélkül a fő látványosság felé, ami az aranyszínű gömb, melynek neve Matrimandir. Matri jelentése barátság, mandir jelentése templom. Néhány száz métert kellett innen sétálni. Útközben növénnyel befuttatott árkádokon keresztül vezetett az út, melyet spiri gondolatok szegélyeztek. Lábunk alatt a szokásos indiai száraz, vörös föld. A srác, aki a jegyet szedte beengedett minket, hogy ne kelljen visszasétálnunk érte, ugyanis nem voltak sokan. Mielőtt odaértünk óriási kiterjedésű Banyan fával találkoztunk. Megcsodáltuk, sétáltunk körülötte, alatta. Innen pár perc sétára volt a gömb. A látogatókat csak 50m távolságra engedték és őrizték őket, nehogy közelebb akarjanak menni. A nagy gömb körül füves, fás, virágos gyep, mely dimbes-dombos. Kis vizesárok futja körbe, mely egy nagy, mély víztározóval kapcsolódik, száraz évszak lévén kissé megcsappanva. Olyan a hely képe, mintha egy futurisztikus filmet néznél egy utópiáról, közepén a gömb remek háttér ehhez. Kár, hogy látogatókként nem sétálgathatunk körülötte. Valószínű nem akarják, hogy szemetes piknikező hellyé váljon. Nem turistalátványosságnak szánták. Olvasgattuk az ottani kiírást, meg a telefonunkat hozzá, hogy jobban értsük az üzenetüket. A gömböt spiri gyakorlatokra használják, de csak azok számára, akik vendégként beköltöznek a városba. Látogatók számára nem elérhető, bármennyire is hangzott Bogi számára izgalmasan ez a lehetőség.
Elsétáltunk a városházára, ahol az adminisztrációt, számfejtést végzik. Sok bevétele lehet, ha már csak a támogatókra és azok támogatásaira gondolok, amit híres templomos helyeknek szokás errefelé adományozni. Hivatalosan is elismert tevékenységet végeznek. Amiben lehet, kérik a környékbeliek segítségét, hogy munkát adjanak nekik. A városháza mellett volt lehetőség enni, amit ki is használtunk. Ettünk, teáztunk. Sétáltunk poros útjain, melyek átszelték az erdős területet. kertes házakat, lakóparkféleségeket láttunk kényelmes távolságra elhelyezve egymástól. Volt köztük tudományos intézet (zárva), művelődési ház is. A művházban volt zuhanyzó, WC, jógaszoba, olvasótér, talajba épített halasmedence is. Tovább haladva találtunk egy lakatlan egyszobás házacskát, melyet alkalmasnak találtunk, hogy a teraszán függőágyazzunk, ahhoz viszont kell szúnyogháló. Gyümölcsből se rossz, ha felkészülünk, ne kelljen kisétálni érte a következő tamil faluba.
Elhagytuk Auroville-t azzal a céllal, hogy visszajövünk. Visszasétáltunk a partra, ahol jöhetett a csodás pálmafás naplemente kis tengeri fürcsizéssel kísérve. Szállásunkon este még kimostuk cuccaink egyrészét. Reggel, kicsekkolás után szúnyoghálóért ment Bogi, én addig a vízben pancsiztam. Persze itt is két fiatal talált meg, akik éppen ráértek, nem dolgoztak. Sőt volt náluk egy kis erjesztett kókuszlé. Megkóstoltam, de elég is volt. Az egyikük ki is dőlt tőle. Amíg visszajött Bogi addig próbáltam beszélgetni a nem kidőlt fiatallal és még két másik érdeklődővel a vízben, vagy kint a parton, száradva. Nem egyszerű beszélgetni azokkal, akik alig tudnak angolul.
lsmét megindultunk Auroville felé. Gyümölcsökből még betáraztunk a hozzá közel eső faluban. A sok cuccal már combos volt lesétálni az utat. Naplemente körül futottunk be. Találtunk egy helyet, ahol még kései vendégekként kiszolgáltak minket. Ízletes vacsoránkat követve kiszemelt szálláshelyünk felé haladtunk. Az egyszobás ház kapuján ezúttal lakatot találtunk, ami nem állított meg, mert egyébként oldalról nyitott volt, erdőbe illeszkedett. A teraszon voltunk már, mértük fel a helyet, mikor egy fiatal kutyasétáltató beszólt a kerítésen kívülről, hogy ott nem kéne senkinek sem lenni. Tartva attól, hogy másoknak is hasonló véleménye lenne erről, inkább nem a teraszon, hanem 20 méterrel odébb két fa közé vertük fel függőágyunk. Meleg volt este is. Nem volt szél mely javítson ennek érzésén. Elsőre nem működött jól a két cső alakú szúnyogháló, mert középen nem voltak hermetikusan csatlakoztatva. Éjszaka felkeltünk a sok szúnyogra, amik bent voltak velünk. Kénytelenek voltunk javítani a megoldásunkon. A függőágy sajnos kényelmetlen is volt kettőnk számára. Kéne egy matracféle alánk, ahogy Olaszországban csináltuk, szerelmünk hajnalán. Szúnyogok hemzsegtek körülöttünk. Érezték meleg testünket, vérünkben akartak fürdeni.