Puducherry vagy ahogy a helyiek mondják, Pondi városát a franciák alapították 1673-ban kereskedés céljából. Az angolok mellett a franciák is befolyással voltak a történtekre, viszont csak kissé. Nekik is volt kelet indiai társaságuk, akárcsak az angoloknak, amin keresztül 300 évig kereskedtek. Az egész állam egy város méretű környék gyakorlatilag. Tamil Nadu veszi körbe.

Reggel alig vártuk, hogy újra tengert érjünk testünkkel, a part pedig csak pár percre volt. Bengáli öböl. Ennél keletebbre még nem merészkedtünk. A parton, a víztől biztos távolságra hosszan széles sétáló út haladt, ahol lehetett fel-alá korzózgatni, fagyizni, vattacukrot enni kis zacskókból. Az út szélén néha tábla, mely a műanyaggal szemben vívott harcra hív, vagy lebeszél a vízben való úszásról. Utóbbit nem hiába tették ki, a tenger mohón szívott be, a hullámok sűrűn követték egymást és még erőszakosan oldalra is taszigált észak felé az áramlata. A part homokos a sekély vízben is. Indiai turisták élvezik a maguk módján, épp csak lábukat téve a vízbe. Bogi volt az első ki lábával megérintette a vizet, aztán már jöhetett is a bikini és a mélyebb víz ezen a lassan mélyülő parton. Fiatal testén kétrészes fekete szett. Írtó csinos alakja kirítt a helyi nők egyrészt fedett testű, másrészt nem túl „sportos” kinézete közül. A víz birkózós természete miatt hamar kiült napozni.

Elütöttünk megjelenésünkkel a szokásostól, hát még Bogi. A helyieknek ritkán adatik meg a bikinis nő látványa, ha megtörténik mindenképp képet akarnak, hogy mutogathassák egymásnak. Fiatal 20 év körüli fiúk láthatóan egyre közeledtek. Cselesen egyszer csak az egyik elhívott Bogi mellől selfie-t készíteni mögöttünk a rettentő Bengáli öböllel. Udvariasan nem álltam ellen ezen ártatlan kérésnek. Szemem sarkából közben láttam, hogy ekkor a többi fiú közelít Bogihoz barátságosan érdeklődni van-e kedve selfiehez. Visszaindultam felé nyugodt tempóban és közéjük ültem. Ugyanebben a tempóban kezdett Bogi oldalamon visszaöltözni, miközben magamra vontam a fiatalok figyelmét. Selfie kattant, s beszélgettünk arról honnan jövünk, ők honnan jönnek. Maduraiból jöttek, ami délebbre egy nagyobb, tamil város. A fő merész, beszédes gyerek kicsit be volt sörözve. Nem a hely szépsége vonzotta ide, hanem a környéken kapható pia. Tele van piaboltokkal a város és olcsóbb, mint máshol. A franciák a saját kedvükre alakították így, gondolom közel tartják magukhoz kitűnő boraikat.

Ezek a kis bugisok azt hallották, hogy a fehér nők ledérek, lehet velük játszani, szemben az indiai lányokkal, akik nagyon határozottan viselkednek. Védik magukat, bezárkóznak hamar, sikítoznak, ha inzultálják őket. Bogi öltözködése közben már a másik oldalán is voltak. Az onnan közelítő fiú már udvariasabbnak látszott, hamar megértette, hogy Bogi nem szeretne képet készíteni vele. Odébb mentünk, tovább a part szélén, ahol a kis halászhajócskák sorakoztak már és már nem volt annyi ember, hogy feldolgozzuk a történteket. Később sétálgattunk fagyiztunk, fürcsiztünk.

A városban sétálva szép épületek láthattunk, melyek hűen tükrözték a francia megoldásokat, elütve tamil építészettől. Naplementére visszamentünk a partra, bár itt nem a tenger felé távozik a napkorong. A parton autentikus zenei koncerten vettünk részt. Mellette egy bazár volt berendezve egy nagyobb sátorban, benne termékek India minden területéről. Ettünk valami autentikusat aminek a nevére sem emlékszem, majd szűrt vízzel töltöttük meg palackunk. A szűrt vízhez azt írják RO water, ami annyit tesz megfordított ozmózis. Membrán segít nyomás hatására a víznek elválnia egyik oldalon, a másik oldali sűrű összetételű oldattól, így a kútvíz ihatóvá válik.

Következő nap a botanikus kertbe mentünk szétnézni, mivel más nagyon nem volt a „paradise” beachen kívül, ami figyelemre méltó lett volna. A botanikus kertbe nem lehetett ételt bevinni, mert az jár a legtöbb műanyag eldobásával is. Nekünk 10-szer drágább volt a jegy, mint a helyieknek. Volt benne egy kisvonat, amivel mentünk is egy kört. Hú, micsoda fák voltak kis helyre szorulva. Lenyűgözött több is közülük. Mahagóni, kubai királypálma, tamarind, banyan, kapok fa. A kapok fa törzse volt a legérdekesebb. A törzs alsó része, körben kinyúlik laposan, úgy keres támaszt több irányban a földön. Más fák angol nevei nagyon mókásak voltak: rózsaszín trombitafa, fogfájás fa ördög fa, töltény fa, tollaslabda fa, ágyúgolyó fa, tengeri szőlő fa, koldus labda.

Itt is keresték társaságunk. Az egyik egyetemista fiatal egy-egy kis cukorkát adott át nekünk barátja kérésére. Leszólított később Arwind is, egy velem idős, jó kiállású, kellemes megjelenésű helyi keresztény férfi, akit aztán sétára invitáltam, amit megköszönt. Kérdezgettük, Bogit a házasság kérdése izgatta. Sok érdekeset mesélt: Egyrészt itt nem kérnek útlevelet tőled a rendőrök, kicsit lazább a migrációs ellenőrzés. A rendőröket csak a pénz érdekli, ha „bűn”-ról van szó. Lefizetésre játszanak már csak az a kérdés mivel foglalkozol. Ha jó munkád van többet kérnek. A rendőrök üldözik a házasságon kívüli szerelmet is. A fiatal párok keresik az eldugott helyeket, bújkálnak a rendőr elől például a tengerpartokon, ahol tényleg sokat láttunk belőlük. Házasság előtt nem akarják, hogy ismerkedj, mert úgyis elrendezett házasság vár a lányokra már 18 évesen. Ritka a szerelemházasság. Ha a rendőr elkap, azzal fenyegetőzik, hogy felhívja anyukádat, de ha fizetsz megúszhatod.

Gyakran ezekből az elrendezett házasságokból kifelé tekint egyik vagy másik fél és titokban kapcsolatokba bonyolódnak. Ez inkább azért a férfiakra jellemző, de a nőket se kell félteni. A jó házassághoz vezető út a pénzen, karrieren keresztül vezet, nem a muszkli számít, hanem a pénz, aminek egyben öltöztetnie is kell. Ezért áldozzák idejüket. Egész nap nyomják az ipart, nem érdeli őket az úszás elsajátítása sem. Ékszerekkel vagy annak látszó bizsukkal ruházzák magukat, feleségüket, gyereküket is a szomszédok, a rokonok megbecsülésének kivívása miatt. A nő szülei megkérdőjelezhetik a férfi gazdagságát, ha még a gyerekre se aggat valami értékeset. A pénz mellett a törődő jellem nagy előny, de csak második lehet a listán.

Házasságban lévő férfi, ha túl jól kezd öltözködni, harcias asszonya még féltékenyen is állhat férjéhez, felkérdezve őt kinek a kedvéért csinosítja magát hirtelen. Nem célja a nőknek, hogy a férfiak attraktívak legyenek házasságban. A nőkre talán ugyanez igaz. Nem jellemző errefelé a kedvtelésből, a tested érdekében végzett edzés. A fiatal lányok dekoratívak, de a férjezett asszonyt láthatóan már nem foglalkoztatja saját megjelenése, legfeljebb ékszerek, ruhák tekintetében. Arwind ezzel szemben láthatóan ki volt gyúrva. Fess korombéli alak. Kiderült, hogy ő volt Mr. Pondicherry tíz éve sorban háromszor is. Volt itt konditerme, de nem igazán vonzotta a helyieket, ezért inkább abbahagyta. Egyedülálló, nyugdíjas, keresztény orvos anya pici fia, aki nem túl tanult és nem tudja mit kezdjen életével, szemben nővérével, aki már indiai férjével Angliában dolgozik mérnökként. Arwind eddig csak gyúrt és csirkét, mangót evett. Élvezte az életet. Javasoltuk, hogy menjen Goára és keressen egy nőt, egy európait, ha Európába szeretne menni, de nem szerette volna egyedül hagyni anyukáját.

Érdekesnek tartottam, hogy a férfiak farmert viselnek, nyugati cuccokat. Azt mondta, hogy a dóti egy nőtlen fiún a szegénységgel egyenlő, nem menő, ódivatú, „vidéki” viselet. Csórónak tűnne benne. Egy nyugati emberrel persze nem ez a helyzet. Dótival vagy anélkül királynak és királynőnek tekintenek minket. Ha rájuk mosolygunk vagy sétálni hívjuk őket nagyon örülnek neki. Kérdeztem arról a guaváról, amit kint árultak a botanikus kert előtt. Ajánlotta, mivel nagyon egészséges, vitamindús gyümölcs. Meg is kóstoltuk édes, puha húsát. Cuki pici magok rejlenek benne.

Itt volt az ideje tovább állnunk, kicsekkoltunk hát szobánkból délelőtt. Északi irányba, Chennai-ig még 150 km-t szeretnénk megtenni. A következő látványosság nem volt messze sétálva sem. Auroville, egy hippikommuna, mely 50 éve indult és azóta is fejlődik tamil földön. A parthoz közeli úton sétáltunk 10 km-t, ahol volt egy auro beach nevű homokos partszakasz. Innen lehetett bemenni néhány km-t a föld felé, hogy Auroville-be jussunk. Nem estefelé akartuk ez megtenni, inkább kinéztük a tengerpartot alváshoz, majd elmentünk enni a közelbe. Halat vacsoráztam a helyi étkezdében. Jól esett, három kis adagot is ettem. Bogi masala dosát kért. Közben megérkezett Mr. Puducherry, akit körünkbe invitáltam ismét, hogy beszélgethessünk tovább, majd kisétáltunk együtt a partra. Említettem ötletem, hogy itt alszok függőágyban, de nem tetszett neki, sőt ragaszkodott, hogy ne aludjunk ott, inkább ad pénzt. Veszélyesnek ítélte a helyet városa körüli alakok miatt. Végül hallgattunk rá és kivettünk egy szobát két estére. Megnézzük magunknak holnap azt utópiát.