Helyválasztásunk szerencsés volt. Percekre a bengáli öböl, körülöttünk múltról mesélő építmények. Az utcán most is megy a kő- és fafaragás, de árulnak itt hippi ruhát, csecsebecsét, na meg friss halat. Látom a térképen, hogy van itt néznivaló bőven, de kikhez kötődnek? Érdemes megismerkedni kicsit a Pallava dinasztiával.

Dél-Indiában a Pallava dinasztia uralkodott 275 és 897 között. Fővárosuk Káncsipuram volt, ami itt van nem messze. Uralmuk ideje alatt végig konfliktusban voltak a szomszéd dinasztiákkal (csalukya, csola, pandya). Végül a csolák lenyomták őket. A Pallavák az építészet támogatásáról voltak leginkább ismertek, melyek a mai napig láthatók a városban ahová megérkeztünk. Lefektették a középkori dél-indiai építészet alapjait. Hozzájárultak a sziklatemplomokból a kőtemplomokba való átmenethez. Csodás szobrokat és templomokat hagytak maguk után. Legkorábbi építmények 610-690 körül keletkeztek, amik még sziklába vájt templomok voltak, majd áttértek a templomépítésre. Ők fejlesztették ki a pallava grantha írást, mely a hatodik század körül elterjedt kelet felé és befolyásolta csaknem az összes délkelet-ázsiai írás kifejlődését.

A parton volt egy templom, amit mi 600 rupiért nézhettünk volna meg, de inkább ingyen tettük. Szerencséjére túlélte a 2004-es cunamit, ami elég nagy károkat okozott a környéken. Egy-két utcával bentebb volt egy park, melyben sok érdekes gránit kőbe vájt templom és művészeti alkotás maradt fenn. Itt ismerkedtem meg a dvarpala kifejezéssel, ami ajtónállót jelent. Jellemzően szigorú, morcos, ijesztő alak, aki a bejáratnál őrködik párban. Persze lehet kedves, gyönyörű alkatú nő is, de azért ez ritkább. Volt még ott egy hatalmas kő, amit Khrisna vajasgolyójának neveztek el. Egy 270 tonnás gránit „kavics” ami kb. 170 cm átmérőjű felületén ül mozdulatlanul, tökéletes egyensúlyban egy lejtőn. Volt rá próbálkozás, hogy elmozdítsák pár évtizeddel ezelőtt, mivel veszélyesnek ítélték, de kudarcot vallottak vele. Láttunk gyönyörű műalkotásokat. Mintha óriási festmények lettek volna, úgy vájták a gránitfalba az alakokat, amik az istenek történeteit keltik életre.

Az itt töltött 8 nap alatt jókat ettünk, pancsiztunk, nézelődtünk, fejlesztettük magunkat. Volt időnk edzeni, zsonglőrködni, capoeirázni, gépet nyomkodni, tanulni, filmezni, beülni egy keresztény liturgiára, sokat beszélgetni. A végtelen hosszú parton bőven elfértek a látogatók. A víz kellemes, meleg, nagyokat hullámzott, ami volt, hogy pofán vert. Így vesztettem el első napszemcsim. Az utóbbi időben átmentünk néhány kényelmetlenségen. Tudatában voltunk, hogy ez az utazás együtt jár majd nehézségekkel. Tudni akartuk egymásról hogyan működünk együtt ilyenkor, ugyanis kényelemben könnyű harmonikusan párkapcsolatban élni. A komfort elhagyása viszont sok olyan szitut szül, melyből leginkább menekülnél, közben a másikkal is összeveszel. Ilyen témák foglalkoztattak minket, melyek bőven adtak okot a társalgásra. Bogi szerencsére páratlan kezdeményezője s mediátora efféle kényelmetlen témák átbeszélésének. Ezeknek az alkalmaknak köszönhetően hamar feloldjuk az egymás közt feszülő érzéseket és szeretetben, egyetértésben, vidáman folytatjuk mindig utunkat.

Egyik reggel kijött egy indiai pár a mellettünk lévő szoba ajtaján. Bizonyára a közeli Chennai-ból jöttek, hogy megéljék a szerelem szépségeit kötöttségektől mentesen. Ahhoz képest, hogy ilyen kerülőutakon kell a szerelmeseknek megoldani az együttlétet meglepően sokan vannak az indiaiak. A Föld népességének negyedét teszik ki. Eljött az ideje, hogy mi is gondoljunk a jövőnkre. Május vége felé el kell hagynunk az országot, mivel csak három hónapig lehetünk egyhuzamban itt. Repjegyeket kell vennünk, de hova? Bogi Balira szeretett volna menni. A közeli Chennaiból olcsók voltak a jegyek. Az első tranzakciónál tekert a progam és azt hittem, hogy nem sikerült. Amikor újra néztem az utat, már drágábban mutatta a jegyeket. Következő nap már inkább Hyderabadból vettem egy másik társasággal. Mindketten fel voltunk dobva a gondolattól, hiszen már boldog-boldogtalan megjárta azt a helyet, mi is nagyon kíváncsiak voltunk rá.

Egyik délután elsétáltunk a parton a pallavák idejéből fennmaradt templomhoz, már, ami maradt belőle. Murugannak szentelték, Shiva egyik fiának. Odafelé elolvastuk a történetét. Több neve is van, úgy, mint Karthikeya vagy Skanda. Ő a harc és győzelem istene, aki páván utazik, lándzsa van a kezében. Nem kevesebb mint a Dévák parancsnoka, akik egy-egy kozmikus funkcióért felelnek. Legyőzte a démont, akin az az áldás volt, hogy csak Shiva fia ölheti meg, de Shivának akkor még nem volt fia, aszkéta volt, csak meditált. Parvatival később összejöttek, de nem fogant meg. Shiva kérte, hogy meditáljanak együtt. Meditációjuk kozmikus energiájából létrejött egy tűzgömb. Az istenek tartottak a démontól és kérték a tűz istenét, Agni-t, hogy tartsa meg ezt a tűzgömböt, de nagyon meleg volt neki, nem bírta. Odaadta hát Gangesz istennőnek. Neki is nagyon meleg volt, így letette egy tó nádasába. Ott született meg aztán hat fejjel Murugan. Csecsemőként hat nimfa nevelte. A Pleidász csillagkép isteneként tekintenek rá. Mikor idősebb lett legyőzte a démont, ahogy azt várták tőle.

Egy másik legenda szerint Agni, a tűzisten ellátogatott a bölcsekhez, akiknek volt 1-1 feleségük. Agninak mindegyik asszony tetszett, de ez nem volt kölcsönös. Jött egy másik nő, akinek viszont tetszett az isten, amit Agni nem viszonzott. A nő felvette hát hét feleségből hatnak az alakját és együtt hált vele. Hetedik alakot azért nem öltött, mert annak a férje kivételesen erős volt és tartott tőle. A nő elvitte Agni spermáját a Gangeszbe, ahol aztán megszületett a hatfejű Murugan.

A Pallavák nagyon tisztelték. A 2004-es cunami felfedett egy követ, amire rá volt írva, hogy Murugan templom van a közelben. Ásni kezdtek, feltárták, már ami maradt belőle, csak az alapok.

Egyik reggel felkeltünk, jól bereggeliztünk, majd búcsút intettünk szállásadónknak, az éttermi srácoknak, akikkel mindennap találkoztunk és felszálltunk a 855-s buszra. Másfél órát utaztunk vele, hogy eléggé megközelítsük célunkat, Tamil Nadu fővárosát Chennait, azon belül pedig a múzeumot. Onnan még néhány megállót mentünk a helyi vonattal, majd sétáltunk kicsit. Végül két és fél óra jutott a múzeumra, ami elég is volt, mert zárva volt több része is. Már meg se lepődtünk, hogy 20x-os árat fizettetnek velünk a helyiekhez képest. Láttunk kortárs festményeket, gyerekeknek készült tanító jellegű kiállításokat, kitömött állatokat, de a legérdekesebbek a műemlékek voltak.

Ott találkoztam Kali-val, aki a halál, az idő, a változás istene. A történet szerint a Dévák harcoltak az Asurákkal, akik az istenek ellenségei. A Dévák vesztésre álltak. Kérték Parvatit, Shiva feleségét, hogy segítsen. Eljött és felvette többek közt Kali alakját. Annyira belejött a harcba és aprított, hogy teljesen begőzölt. Már végzett mindenkivel kivéve a legerősebbet. Ahogy a vérét ontotta, annak minden cseppjéből született valami lény, ezért elkezdte felnyalni azokat. Jött Shiva, hogy leállítsa feleségét ezért elé feküdt, hogy hagyja abba. Majdnem őt is lekaszabolta. Ezért ábrázolják Shivát néha fekve, akin felesége Kali alakjában tapos.

A múzeum után vacsoráztunk egy kellemeset. A környéken találtunk egy olcsó szálláslehetőséget, két estére fizettünk be. Alvás előtt még elsétáltunk a Decathlonba, hogy Bogi olcsó jógamatrachoz juthasson. Közben lenyűgözött minket az utca nyüzsgése, a lodgás épületek kinézete, mely elütött az eddig látottaktól. Persze mindenki minket nézett a szűk utcán, ahol csak mi sétáltunk és a tehenek. Visszaérve a szállásra jöhetett a kedvenc kombónk, fürdés, fogmosás, alvás.