Kancsipuramban ébredtünk ágyunkon. A propeller szokás szerint pörgött felettünk az este is, hogy enyhítse az éjszaka melegét. Kicsekkoltunk délelőtt, majd elsétáltunk a város szélére a vonatállomáshoz, de nem kellett volna hinnem a Google-nek, csak este megy vonat a következő célpontunk felé északnak Tirupatiba a zarándokvárosba. Visszasétáltunk hát és felszálltunk egy buszra. Utunk során, mely nem volt több 90 km-nél elhagytuk észak felé Tamil Nadut és Andra Pradesh állam déli csücskébe érkeztünk, amit India rizsestáljának is hívnak. Közben sztorikat hallgattam Buddháról, a jainizmusról, az indusi civilizációról, a sati hagyományáról. Ez utóbbi nagyon megdöbbentő részleteket takar, ugyanis errefelé egy házasságban, ha a férfi hal meg előbb, akkor az asszony is követi önként vagy unszolásra. Ezt a szokást az angolok tiltották be 1829-ben. Ehhez kapcsolódik egy érdekes történet az ősi írásokból (purána).

A történet Sati és Shiva házasságról szól, amit Sati apja, Daksha ellenzett. Shiva és jövendőbeli apósa közötti konfliktus odáig fajult, hogy az apuka nem hívta meg Shivát a jagnájába (tűzáldozat). Ezen az ünnepségen a menyasszony, Sati önként feláldozta magát a tűzben. Ez lesokkolta Shivát, aki annyira elszomorodott, hogy elvesztette érdeklődését a világi dolgok iránt, visszavonult, és elszigetelte magát a hegyekben, mély meditációba merült. Sati eközben újjá és újjá született, végül Himavat és Mainavati lányaként. Parvatinak, vagyis "a hegyekből való lánynak" nevezték el apja után, aki akkoriban Parvat királya volt. Az ifjú lány kezdettől fogva szerette Shivat, vágyott rá, hogy feleségül mehessen hozzá. Félretette fényűző életét, és az erdőbe ment elvonulni. Éveken át intenzív meditációs és önfegyelmező gyakorlatokat végzett, hogy Shiva-nak tetsző legyen. Parvati elszánt hódolása és eltökéltsége lenyűgözte Shiva-t, ezért úgy döntött leteszteli a lányt.

Öreg, leharcolt szerzetes alakjában látogatta meg. Megkérdőjelezte szándékait, és igyekezett eltántorítani őt céljaitól. Parvati azonban rendíthetetlennek mutatkozott, kitartott szeretete és hűsége mellett. Késznek érezte magát bármilyen formában elfogadni házastársát, és fogadalmat tett arra, hogy örökké mellette áll. Elszántsága hatására Shiva felfedte valódi alakját és elismerte elkötelezettségét. Elfogadta őt társaként, azóta összetartoznak isteni egyesülésükben. Kapcsolatuk a férfi és női energiák harmóniáját, a szeretet és odaadás transzformáló erejét szimbolizálja.

Tirupatiba érkezvén szokás szerint tűzött a nap. Miközben ebédeltünk kerestük a szálláslehetőségeket. A város egy hegy lábánál fekszik, hát a lábujjai felé vettük az irányt. A térkép jelzett egy vízesést, ami köré templom épült. Ez az apró vízesés egy medencét táplált, melynek partja a templomoknál szokásos körbe lépcsős megoldással volt kiépítve. Partjának kövére telepedtünk, ami kellemes meleg volt. A sziklafalakon majmok játszottak, míg a zarándokok darshanoztak, amit én sem hagyhattam ki. Közben ránk esteledett. Nem sokkal később és nem sokkal odébb bevettük magunkat egy szállásra napi 840-ért. Két napot terveztünk maradni. Szobánk ablaka, habár a hegy felé nézett egy szomszédos épület eltakarta előlünk. Legalább csendes és szúnyoghálós. Kiugrottunk enni egyet, majd jöttünk is vissza.

Következő nap csak későn bújtunk elő szobánkból, ebéd- és vacsoraidőben. Vacsora után elsétáltunk a közeli parkba. Tíz rupit kértek a bejutásért. Kellemes hangulata volt. Felnőttek, gyerekek mindenfelé. Az egyik legnépszerűbb gyerekek számára a körbekerített köralakú betonplacc volt, amin görkorizhattak. Számunkra más volt az érdekes. A park egyik sarkából hallatszott a kedvenc indiai filmemnek az a dala, ami Oscar díjat is nyert. Haladtunk a parkban a hang forrása felé. Húsz rupit kért egy ajtónálló, hogy közelebb jussunk. Egy színes fényekkel megvilágított szökőkutat találtunk, ami nem volt összhangban a zenével nem úgy, mint otthon a Margitszigeten. Hangosan szóltak a népszerű filmslágerek, amiket közben a telefonunk segítségével felismertettünk, annyira jók voltak. Szállásunk felé tartva megbeszéltük, hogy gyalog folytatjuk vándorlásunkat. Felsétálunk nehéz táskáinkkal együtt a hegyre, Tirumalába, a zarándokvárosba.

Csendes szobánkban keltünk fel. Reggel jött a hír, hogy megszületett Luca, másodunokahúgom Kata gyermeke, első ezen a néven a családban. Odáig meg vissza voltam az örömtől. Már nagyon várom a találkozást vele. Finom édes, puha papayát ettünk reggeli gyanánt, ami felülírta az első rosszízű találkozásunkat a gyümölccsel. Délután kettőig élveztük a szoba kényelmét, majd néhány kilométert sétáltunk a lépcsőkig, ahonnan a zarándokok indulni szoktak. 3500 lépcsőfokon keresztül lehet feljutni. Mielőtt nekivágtunk volna megpihentünk. Odajöttek hozzánk néhányan érdeklődni, miközben eszegettük összenyomott, barna banánkáinkat. Megtudtuk, hogy csak papucs nélkül lehet hozzáérni a lépcsőkhöz, így levettük azokat és rákötöttük a táskámra. 2-3 szentélyen áthaladva jutottunk el a végtelenbe tartó lépcsősorhoz. Széles volt, középen fémkorlát haladt. Nehéz táskáink által lesúlyozva haladtunk fokról-fokra. Időnként majmok, mosdók, szobrok, vízcsapok, árusok vettek körül minket balról-jobbról. Teljes családok lépdeltek kis gyerekekkel, sokan tradícióból kopaszra borotválva. Hangszórókat helyeztek el végig, így folyton szólt valami mantraféle. A szobrok állatfejű istent ábrázoltak. Kíváncsivá tett, így utána olvastam, s felolvasatam Boginak az egyik pihenésünk alkalmával.

Réges-régen, a teremtés korai időszakában, az istenek és démonok között zajlott egy hatalmas háború, melyet Tarakasura nevű démon vezetett. A démonok rendkívül erősek voltak, és az istenek képtelenek voltak legyőzni őket. Elkeseredett helyzetben az istenek Vishnuhoz fohászkodtak, hogy segítsen nekik. Vishnu inkarnálódott a Földre, mint Srinivasa, a hegyek ura, majd a Tirumala-hegyen telepedett le, ahol egy erdei területen található barlangban élt. Itt találkozott Padmavati néven ismert istennővel, aki a Világító Szellemek (Yoginis) királynője volt. Srinivasa és Padmavati között mély szeretet és kapcsolat alakult ki. Az esküvői ceremónia napján azonban Srinivasa pénzt kért kölcsön Kubera istentől, a gazdagság és gazdálkodás istenétől. A kölcsön feltétele az volt, hogy Srinivasa visszafizeti, amikor az emberek által történő hozzájárulásokból megszerzi a szükséges összeget. Ezért Srinivasa, azzal a feltétellel, hogy senkit ne hagyjon ki az adakozásból, megjelent a világban alakjának különböző aspektusaiban. A hír gyorsan terjedt, és emberek tömegei kezdtek el áramlani Tirumalára, hogy támogassák Srinivasát és adakozzanak neki a házasságkötéséhez szükséges pénzhez. A hívők adakozásaival Srinivasa megszerezte a szükséges összeget, és visszafizette a kölcsönt Kuberának. Az esküvő sikeresen megtörtént, Srinivasa és Padmavati boldogan éltek életük hátralévő részében.

Haladtunk zarándoktársainkkal felfelé. A lépcsőkön kerek számok jelezték a már megtett utat. Néhány zarándok fehér bogyókat helyezett el középen minden lépcsőfokon, a rá következő pedig meggyújtotta azt. Így haladtak lassanként előre. Figyelni kellett, hogy ne lépjünk rájuk. Mások a lépcsőket kezük végével narancs vagy piros színnel kenték be. Így haladtak lassanként előre. Miután átjutottunk az első magaslaton a lépcsők ritkulni kezdtek, már csak kettőt kellett lépni három méterenként. Egyszer csak egy nagy Hanuman szoborba botlottunk. Ott eszegettünk a tövében, amikor is valahogy hozzánk csapódott Bhaskar. Gyér angolja nagyon megnehezítette a kommunikációt, de pár óra után azért belejött.

Míg én Bhaskarral, addig Bogi egy asszonnyal cseverészett, akit a szerelem dolgáról kérdezett. Szerinte az értelmiségi osztályokban több lehet a szerelem házasság, bár ő az elrendezett megoldás híve (tekintettel arra, hogy ő maga is abban él), mert ebben az esetben mindkét oldalról támogatják a szülők a kapcsolatot. Annak biztonságát adja, hogy jó embert fognak választani lányuk mellé. Olyat, aki anyagi biztonságot nyújt, akivel jó gazdasági közösséget alkotnak majd, aki feltehetőleg törődő jellem, a szeretet meg majd kialakul valahogy. Ezzel szemben a szerelem egyszer elmúlik és nem biztos, hogy szeretet marad utána. A család nem támogatása sem segít ezen, mert nekik tervük volt a lánnyal, amit egy hirtelen jött szerelem keresztül húzhat. A nők munkaerőpiaci helyzetéről is kérdezte. Ha egy nő iskolát végez, akkor könnyen találhat munkát vele, mert a rendszer támogatja az elhelyezkedésben, viszont megnehezíti vele saját életét, mivel a házimunka kizárólag rá vár.

Az utolsó lépcsőknél néhányan már térden, könyökön haladtak. Mikor megérkeztünk felszálltunk egy ingyenes buszra, ami közelebb vitt minket a központhoz. Egyenesen az ételosztó épületbe mentünk. Az emeleten szembekerültünk egy elképesztő méretű falfestménnyel, mely a hegyet és környékét ábrázolta, rajta a vízforrásokkal, amik felé szimbólumokat festettek. Miután teletömtük pocakunkat főleg rizzsel, utána leültünk a főtemplom előtt a meleg kőre. Bhaskarral kicsit sétálgattam. Bogit persze azonnal fiatal férfiak kezdték környékezni, de a helyi lányok elzavarták őket. Így elegyedett beszélgetésbe velük. Kíváncsi volt, mit találnak vonzónak egy férfiban. Bogiban ez azért merült fel kérdésként, mert nem sok attraktív indiai férfit látott ez idáig. Meglepődtek a kérdésen, elgondolkodtak. Az egyik az anyukáját kérdezte. A válaszból az derült ki, hogy a törődő, szeretetteljes személyiség vonzza őket igazán. (Bogi megjegyzése: Ez nem egy romantikus ábránd. Azért ezek a tulajdonságok attraktívak, mert a legtöbbjük elrendezett házasságba kényszerül, nem reménykedhetnek szerelemben. Így van esélyük nyugodt közegben élni.)

Besötétedett. Nagy lemeztetős, fedett, filcszőnyeges placcokon hajtották álomra fejüket a számolhatatlan tömegek. A környéken voltak vendégházak, de nem juthatott mindenkinek. Napi átlag 60 ezer ember jár ide. Amikor Bhaskart kérdeztük, hogy hol lehetne nyugodtan aludni, 100m-re egy másik helyet mutatott. Volt ott két fa, ami közé elkezdtem felhúzni a függőágyat. Bhaskar nem javasolta, úgysem fogják engedni. Javaslatára odébb húztam fel, árnyékban, két műanyag férfipiszoár mögé, amik láthatóan már használaton kívül voltak. Ahogy Bhaskart próbáltuk lerázni, addig sajnos odajött hozzánk egy őr, aki mondta, hogy ne itt éjszakázzunk. Végül elment mindenki, mi ott maradtunk, de egy órával később jött újra az biztonsági és nyugodt hangon mondta, hogy lehet összepakolni. Összeszedtük hát cuccunkat és a kíséretében elmentünk az emberek tömegéhez és felhúztam a függőágyat az egyik sarkához. A nemrég vásárolt jógamatraccal alattunk már kényelmesebb volt benne feküdni. Alvásba szenderítésben segített a jóleső fáradság és a hangszóróból szóló mantrázás monoton hangja.