Délelőtt kicsekkoltunk. Reggelire samosa-t ettünk, ami itt a helyi sós péksüti dinsztelt krumplival volt megtöltve. Adnak hozzá édes, csípős szószt is. Buszra szálltunk a közeli téren, mely kör alakban terelte a forgalmat. Közepén aranyozott figura Gandhit ábrázolta, ahogy idesétálhatott hozzájuk is annak idején.

Vonat nem jöhetett szóba, órákkal később ment volna, pedig épp csak megkedveltük annak élményét. Mióta kipróbáltuk azt preferáltuk. 30-40 km az út Vellore-ig dél felé, ami ismét Tamil Nadu állam közigazgatásába tartozott. Út közben átfoglaltam november 1-re azokat a Balira szóló repjegyeket, amiknek létezéséről csak pár napja volt tudomásom. A busz ezalatt befutott pályaudvarára, végső állomására Vellore-ba, ahol arany templomot lesz lehetőségünk megskubizni. Az állomáson az árnyékban egy padon megettük gyümölcstárunkból mangóinkat, majd sétáltunk az erődhöz, mely a város szívében volt. 30-40 percen át haladtunk a tűző napon. Előtte nem éreztünk ily magas hőmérsékletet. Óvatosan közelítettünk az erődhöz, melynek még vízzel teli várárka is volt, hátha hirtelen fizetni kell érte. Maga az erőd ingyenesen látogatható. Található benne régi épület, mecset, templom, múzeum. Boginál a meleg elszakította a cérnát és vett egy jéghideg vizet, mert ami nálunk volt, a fémpalackokban a testhőmérsékletünkkel lehetett egy szinten. Én inkább egy jégkrémmel hűtöttem magam és már felfrissülve látogattunk el a helyi múzeumba.

A kiállítás érdekes volt. Bemutatta többek között a helyi flórát, faunát, ásványokat, majd talált használati tárgyakat láthattunk, amik a környékről származnak, mint egy emberek tartotta „sétaszék”. Az elmúlt időszak birodalmainak pénzei is ki voltak állítva. Kiderült, hogy a rupi elődje a pagoda volt. Találkoztunk isteneket ábrázoló fa-, bronz- és kőszobrokkal, valamint néhány nem helyi festő művével, melyek nem hagytak bennünk nyomot. Az épület kertjében is szétnéztünk. Volt ott ágyú, (ál)dínó és sok-sok kőtömb, mely hősöknek állított emléket, valamint naga kövek. A naga (kígyó) szanszkrit szó, egy istenségre, lények egy osztályára utal. Kincsek, természetszellemek, vízforrások, kutak és folyók védelmezőinek tekintik őket. Esőt és ezáltal termékenységet hoznak, de úgy vélik, hogy olyan katasztrófákat is, mint az áradások és a szárazság. A hagyományok szerint a nagák csak akkor rosszindulatúak az emberekkel szemben, ha rosszul bánnak velük. Fogékonyak az emberiség környezettel kapcsolatos tiszteletlen cselekedeteire. Épp ezért ha egy magánterületen, ahol élnek kígyók, ha történik tulajdonosváltás, akkor átadják a kígyók fészkeire vonatkozó infókat is, hogy nyugalomban tudjon mindenki élni.

Ötre járt már az óra. Érdeklődött a múzeum felügyelője voltunk-e már a másik múzeumban, ami ráadásul ingyenes, csak lassan bezár. Ingyen? Azt szeretem, akkor majd holnap meglátogatjuk. A múzeum előtti nagy, salakos téren, krikettet játszó fiatalokat néztünk, míg banánt eszegettünk uzsonna gyanánt. Közben elolvastuk a játékszabályokat. Megtetszett nekik ez az angol játék, rajonganak érte. Nem sok mozgás van benne, ami ilyen melegben a játék előnyeihez sorolható. Egy valaki dobja a labdát, egy valaki elüti. Míg a labda repül addig az ütő és csapattársa megpróbál helyet cserélni, akik néhány méterre állnak egymástól. Sétáltunk tovább.

Emberek majmokat etettek, itattak. Ezzel mindenki csak jól járt, ugyanis a természet etetése áldással jár együtt. A következő látnivaló az erődben – a régi, kolonista stílusú épületektől eltekintve - a templom volt. Volt kint egy papucstároló, ahol letettük mi is lábbelinket. Bementünk kapuján, amivel egy téglalap alakú nyitott térbe érkeztünk, melyen belül van még egy hasonló alakú, de kisebb alapterületű fallal körülvett templom. Ez meg a kertje lehet. Nagyon lebilincselő látványt nyújtottak az emelvényen található faragott kőoszlopok, különösen a homlokzatot díszítő ló-, tigris- és elefántfejek. A belső templomba mentünk. A kőkerítésen látható tehenek azt jelezték, hogy a templom Shivának van szentelve. Akkor miért Ganesha szobra az első, aki szembe jön velünk? Bizonyára a szoros családi kapcsolatok engedik meg.

Mentünk egy kört, közben hinduk végezték szertartásos istentiszteletüket a darshanozást, puját a szentélynél. Én is beálltam darshanozni az egyiknél, kaptam is érte kenetet a fejemre. A puja dravida kifejezés (pu= virág), maga a tevékenység pedig virág, vagy gyümölcs felajánlását jelenti. Mire körbeértünk egy sort láttunk fejlődni, hát beálltunk. Prasad volt. Kis levélből kinyomott tálkában mogyorós, fűszeres rizs osztottak. Mielőtt sorra kerültünk mérgelődött egy templomszolga, azokra, akik megkapták, mert kicsit odébb megállva eszegették. Kiküldte őket a falon kívülre, a templomkertbe. Amíg nem esett le, hogy mit is mondhatott, félve maradtunk a sorban készen arra, hogy üres kézzel elhagyjuk, de végül is kitartottunk, megkaptuk mi is, kimentünk és leültünk a kőemelvényre. Mentem egy kört a kertben, ugyanis az emelvény körbement a fal mentén. Faragott oszlopok közt haladtam. Meg-megálltam megvizsgálni közelebbről azt amelyik felkeltette figyelmem. Mikor végig értem egy kopasz indiai korombeli férfi érdeklődött felőlem én pedig felőle. Kiderült, hogy rákos és a kórház miatt van itt, nem a látnivalók vonzották Vellore-ba.

Bogival leheveredtünk a puha gyepre, hogy megcsodáljuk a naplementét. A hőmérséklet már épp ideális, hegyecskével néztünk szembe. Szép itt. Bogi ukulelézett, hogy még teljesebbé tegye a felejthetetlen élményt. A színpompás előadás után megindultunk szállás után kutatni. Google-n néztük hol lehet olcsó. Találtunk is egy kicsi szobát semmi extrával, ezt szeretjük. Egy gyors zuhi után mentünk felhajtani a vacsoránkat. A főúton halat sütögető árusba futottunk, darabját 25 rupiért adta. Ilyen olcsó talán még sosem volt. Kettőt is ettem. Leültünk a járda szélére megenni. Sétáltunk még egy keveset és végül egy purit kínáló helyecskén próbáltuk ki az egyik ízkombinációjukat. A puri egy üres tésztagolyó, melyet leöntenek tejszínfélével, megszórják hagymával, néhány színes, ropogós dologgal, hogy végül az ízek kavalkádjában merülhess el. Ezt megfejeltük még két gulab jamunnal, ami szintén golyó, de ez már teli van és nagyon cukros, sőt cukorszirupban úszik. Megelégedtünk ennyivel vacsorára, mert a közelben semmi sem volt nyitva. Visszahúzódtunk hotelszobánkba, ahol jöhetett a kedvenc kombónk. Fürdés, alvás.