Reggel hét körül szeles, viharos, baljós égi hangulatra keltünk. Összekapkodtuk cuccaink, begyömöszöltük táskáinkba, átkeltünk a derékig érő vízen és az első vendégház teteje alá húzódtunk. Néztem a sűrű esőt darab ideig fedezékből, ahogy a homokos parton, s messzebb a vízen vígan pattognak a kövér cseppek. Kicsalogatott egy érzés; önként vizesnek lenni, esőtől átázva, mégsem átfázva. Elálltával elterültünk a nap simogató sugarai alatt, hogy feltöltsön minket, vándorokat.

Ahogy elérkezettnek láttuk az időt elsétáltunk a vonatállomásra, hogy onnan még északabbra haladhassunk, s eljussunk mondjuk Margao-ba. Leültünk egy szabad padra a peronon, ahol a tarháló tehénnek könnyű célpontot jelentettünk. Kiszagolta, hogy táskámon kívül egy zsákban gyümölcsöt hordok. A rálocsolt víztől megzavarodott, mégis vissza-vissza tért. Kedvezni akartam neki, így végül úgy etettem banánhéjjal, ahogy én ettem a kicsi és édes banánkákat. Mondanom sem kell, ő gyorsabb volt, mohóságán marhára nincs mit csodálkozni, megragadják az élet kínálta lehetőségeket.

A vonat cammogva, de odaért néhány megálló után. Meglepésként ért, hogy az állomáson nem tudjuk feltölteni kulacsaink, már nincs hideg szűrtvíz vételi lehetőség, ahogy korábban. Karnataka államot elhagyva más világ következik hát! Talán egész Goán ez lesz? Egyáltalán mit keresünk mi itt Goán? Már annyit hallottam róla, most itt állok, s nincs szűrt víz a vonatállomáson? Hát nem ezt hallottam, az biztos.

Goa misztikus szele egyetemista koromban ért, pszichológustanoncok közt, kik már ismerték a Goa ihlette aktuális zenei éra művelőit, műveit. A mára széles körben ismert psytrance méltán kaphatta Goáról második nevét. Vonzódásom érdekelté tett kideríteni mégis mi zajlott Goán 2023 előtt, s mi most a helyzet?

Földrajzilag Indiában a legkisebb területen elfekvő állam, melynek egyik szomszédja a Laksadíva tenger, és egy hegységrendszer (Nyugati-Ghat), ami elválasztja a Dekkán-fennsíktól, vagyis India laposabb, belső területeitől. Államigazgatásilag be van ékelődve két nagyobb közé, ami északról Maharastra, keletről Karnataka.

Kis területe ellenére, itt a legmagasabb a GDP-ben mért átlagfizetés. Két és félszer több, mint az átlag. Még mindig a portugálok kulturális befolyását mutatja, akik először a 16. század elején kereskedőként utaztak ide, majd nem sokkal ezután meghódították, ami 456 évig nem is változott, amíg a független India annektálta. Hivatalos nyelve a konkani, amibe nem hiszem, hogy el fogunk merülni. Minden évben nagyszámú nemzetközi és belföldi turista keresi fel fehér homokos strandjai, aktív éjszakai élete, kegyhelyei és a világörökség részét képező kolonizáció korabeli építészete miatt.

’61-es annektálása után is olyan erős európai befolyással bírt, ami jobban fogadja a külföldieket, mint India sok más része, így amint híre ment, hogy egy kis állam befogadó kultúrával, békeérzéssel, aranyhomokkal, viszonylagos tekintélyhiánnyal és rengeteg droggal rendelkezik, a világ minden tájáról özönleni kezdtek a hippik.

Az LSD és az MDMA, 1968-ig, illetve 1985-ig legálisak voltak az USA-ban, rá is nyomták bélyegük az évtizedekre. A cannabis a Himalaya lábánál nő az idők kezdetétől, bizony, bizony. A hindu valláson át előkerül tradícióikban, ennél fogva társadalmi elfogadásnak is örvendett jó ideig, csak 1985-ben tiltották be, mégis nyíltan termesztik azóta is, mivel a tradíció erős maradt. Minden esetre a hippiket lenyűgözte a belőle készített charas, a cannabis virággyantájából készült hasis.

Anjuna Goa északi faluja pszichedelikus akcióba lendült. A helyi legenda szerint akkoriban ott nem volt rendőrőrs. Érintetlen partjai egy virágzó pszichedelikus történelmi jelenet közepébe emelte. A Goán formálódó zenei szcéna gitáros pszichedelikus rockból indult, majd az első indiai állammá vált, ahol az elektronikus zene megjelent. A helyiek azt mondják az első diszkószám, mely felcsendült egy szintipopra szakosodott német bandáé volt (Krafwerk), miután egy látogató kazettán vitte el dalaikat India partjaira még a ’70-es évek elején.

Ahogy a ’80-as évek közepére a hippi mozgalom szeretet- és békemotívumai elhalványultak, úgy foglalt teret a pszichedelikus trance, olyan DJ-kel az élen, mint Laurent, Fred Disko vagy Goa Gil. Beletaposták magukat a 90-es évekbe, amikor Goa pszichedelikus rave bulijai kinőtték underground keretüket és világszerte ismertté váltak. Manapság Goa „underground” bulijai erősen kommercializálódtak, tele vannak delejezett mulatozókkal a világ minden tájáról s erre rádobnak egy lapátot az indiai turistahadak, mivel egyre többnek van lehetősége utazni. Akárhogy is, Goa a befogadásról, a szabadságról és saját magad, képességeid megkereséséről szól, úgy érzed, mintha a telihold ereje soha nem érne véget. Megfoghatatlan érzés, mely rád is vár, igen rád.

Jelenünk évtizedeiben a világ fiataljai és a belevénedők vissza-vissza térnek ide, miután vége a monszunnak, maradnak februárig, csinálják, amit szoktak, rave party meg miegymás, és amikor már túl meleg van felutaznak északra, a Himalaya lábaihoz, ahol a Gangesz kifolyik bő s tiszta vízével a magas hegyek közül, vagy meglátogatják Nepált, hiszen ott május lesz még csak a legnyáribb hónap, a csúcstámadások időszaka. Ahol mi vagyunk épp, Goán, májusban szintén ezek a napok a legmelegebbek, csak itt 39 fok van árnyékban, s a monszun csak ezután jön, így hippikkel várhatóan alig fogunk találkozni, legfeljebb kóborló lelkekkel.

Margao pár km-re van a tengertől, ezért nem siettünk le a partra. Amennyit láttunk belőle az eléggé hozta a korábbi modellt, indiai tesz-veszváros kevés csodálatra méltó múltbéli maradvánnyal, kevés hippivel. Bizonyára odébb lesznek, a fővárostól, Panajitól északabbra, ami itt van nem messze már.

Meleg volt, kellett egy menedék, ebéd után kerestünk is szállást. Néhány felkutatása után leálltunk az 1000 rupi alattiak keresésével, így bevetettük magunkat egy éjszakára egy nagy klímás szobába, ahol a mindenféle bogarak mellett mi is elfértünk, és délután kettőtől aludtunk reggel nyolcig puha ágyunkban, két hét függőágyazás után.