Abhivadyam! Mint kiderült malajalam nyelven így szól az üdvözlet. Ó, mire mennénk okostelefon és internet nélkül. Nagyon megkönnyíti a vándorlást. Sok kérdésre választ ad, csak megfelelően kell tudni használni. Applikációk hada áll rendelkezésre ehhez. A Google termékek közül többet is említhetnék: Maps, Chrome, Translator, Lens, Pay, Wallet, Remote desktop, de ezen kívül is sokat használunk. Érezzük, de azért a telefon is kiírja pontosan , hogy a hőmérséklet este 26-28, napközben 32-36 fok, de a nagy páratartalom miatt más érzetet kelt. Nagyon hamar gyöngyözni kezd a test. Láthatólag a hold tele van, de a telefonon keresztül azt is megtudjuk, hogy ezen a napon van a Holi fesztivál, ami március 8. Ez a nap úgy is ismert, mint a jó győzelme a gonosz felett, a tavasz kezdete, a színek, a szerelem ünnepe, mely egyben az örök és isteni szerelmet is ünnepli Radha és Krishna között. Otthon ez a nők napja.

Tobzódnak teliholdkor az események. A tenger is nagyon ideges, durván hullámzik, akárcsak a női hangulat. A férfi két dolgot tehet, mikor a vihar tombol körülötte. Keres egy mélyedést és elbújik benne, várva a végét, vagy megveti lábát a földön, káll a vihar elé és tűri, bírja azt, sőt beleüvölti, hogy abba ne hagyd, folytasd csak! Míg előbbiből egyik fél sem profitál, úgy az utóbbi a nehezebb út, cserébe a jutalom a végén üdvözítő lehet. A hullám erejét még a szobában is éreztem magamon belül, miután sok időt töltöttem előtte a vízben, a nagy, két méteres hullámok közt

Szobánk a vízparton volt, másnéven Cherai beach, melynek nagy előnye, hogy a tenger nagyon közel, hátránya, hogy távolabb voltak a megszerezhető javak. Sokszor besétáltunk a városba értük, legyen az egy ízletes, tradicionális vacsora gyümölcsök, esetleg valami más, mint a helyi bankjegy, egy lenge ruha, vagy elektromos vízforraló. Jó 1-1,5 órát kellett sétálni, szóval egy nap egynél többször nem mentünk. A hosszú út közben van időd a környezet figyelni. Elmélyülni nem igazán tudsz a sok dudáló, robogó gép miatt. Láthatóan terjed az elektromos motor, így van, ami nem robog, de ő is dudál persze ha kell (ha nem). Ha mégis sikerülne elmélyülni az utat környező tájban , akkor az a sok szétszórt műanyag teszi nagyon nehézzé úgy tekinteni a környezetre, mint ami nem szenvedi az emberi tevékenységet. A helyiek a közeli környezetükben lévő szeméttel néha úgy bánnak el, hogy felgyújtják.

Az utcaszéli kiskocsin operáló sütödések, sok mindent paníroznak és sütnek ki. Paprika, tojás, banán a kedvencünk. Valahol a városban ittam meg az első chait-t, ami forró fekete tea forralt tejjel, cukorral. Kb. 1 dl. Itt nem raknak bele gyömbért sajna, csak az északi tájakon. A gyümölcsválaszték igencsak kielégítő. Persze figyelni kell mit veszel el, mit adnak. Vannak darabok, amiknek még érniük kell. Egyik alkalommal egy asszony segített. Rászólt az árusra, hogy ne az éretlen ananászt adja nekünk, hanem azt, amelyik fel van kötve, azoknak a töve már nem zöld. Beszédbe elegyedéskor jellemzően elmesélik, hogy a gyerekeik Európában, vagy Kanadában vannak. Tanulnak, ki orvosnak, ki mérnöknek. Szóval gyümölcsök. Dinnyével nem tudsz mellé lőni. Két kilós darabokat árulnak sötét zöld és világos zöld színben, utóbbi fehéresen csíkozott. A mangó, ha már puha, valami isteni. Lehet itt találni, kicsit, nagyot, édeset vagy kissé savanykásabbat is. 3-4 jókora darab simán lecsúszik reggeli gyanánt. Hibába vettem le egyébként a fáról, még éretlen, csak áprilistól lesz szezonja. A kókuszdiót sok helyen árulják, még bicajról is. Itt a zöld rostos rész még rajta van, ami úgy 2cm vastagon fedi azt a csonthéjat, amit euróbán ismerünk. Egy nagy késsel lecsapják a "kupakját" és egy lyukon keresztül kiihatod a kókuszvizet. Miután megittad belőle és otthagytad esetleg az árusnál, ők azt el tudják még adni, mert a többi része is értékes. Megkóstoltuk a sárkány gyümölcsöt, másnéven pitaja, amit kaktusz termett. Jópofa kinézete van. Piros, olyan 10 cm átmérőjű, mintha zöld végű piros levelek borítanák a külsejét. Belül a húsát kikanalazhatod, annyira puha, fehéres, benne cuki fekete magokkal, ami egyáltalán nem zavaró. Kanalazás közben nem élsz át orgazmust, íze nem markáns.

Az első jackfruittal pont nem jártunk jól. Kicsike volt és nem volt benne az amit vártunk, valami ehető. Rágcsáltam a húsát, olyan volt mint a padlizsán. Magyarosan egyébként jákafa. Ezt a nevet az ideérkező portugál hajósok adták, ahogy próbálták megérteni mit mondanak nekik malajalam nyelven (csákká). Hatalmasra megnőhet. Ekkor gyümit még nem igen láttál. Hossza 60-90 cm. Később megkóstoltuk egy árusnál, aki kihámozta és eladta a belső, ehető, tojás méretű darabokat belőle. Nagyon különleges, ragacsos, rágógumi szerű anyagú, Bogi szerint visszaköszön valami fokhagymás íz, közepesen lédús, izgalmas, megosztó íze van, akárcsak a papayának, aminek íze szintén fura. Puha, mint a sárgadinnye, vagy még annál is puhább. Nem lett a kedvencünk. A banánból itt van többféle. Kicsi, nagy, sárga, zöld, piros. Isteni mind. Nem lehet megunni. Olyan mint otthon. Örök kedvenc. A szőlő fantasztikus, édes, magnélküli, hosszú szemű, lédús, mennyei. Van piros változata is, drágább és hasonló íze van. Elsőre ezeket kóstoltuk meg, később folytatom a sort ahogy szemem kiszúrja, szám megkóstolja, nyelvem megízleli. Rágcsálni valókból, édességekből sokfélét kitalálnak, de azzal most nem untatlak.

Úton útfélen interakcióba kerülünk a helyiekkel, bár nehezen érteni őket. Egyrészt nem tudnak jól angolul, másrészt belekeverik a saját nyelvük szavait. Van olyan, hogy az út másik oldaláról odaszólnak és integetnek, amit mi örömmel viszonzunk. Mi is bámuljuk őket persze, számunkra is érdekesek. Nézünk egymásra, majd mosolyogsz és visszamosolyognak, szavak nélkül. A parton Bogival előszeretettel szelfiznének, de Ő csak velem együtt hajlandó és csak úgy, ha köztük vagyok. Sokan halásznak kézzel, lábbal, csónakkal, merítő hálóval. Szedik ki a tenger végtelennek tűnő javait, hogy pénzt csinálhassanak.

Minden nap lementünk a homokos partra. Nagyon jó érzés csak hagyni, hogy ringasson a hullám, a meleg víz. Pozitív hangulatot teremt bennünk. Azért néha kijöttünk a partra és beiktattunk kis edzést, zsonglőrködést. Néztük, ahogy fekete varjúfélék csipegették a partra sodródó, homokba fúró apócska rákféléket, míg le nem ment a nap. Filmeztünk is bár torrentezni nem lehet. Blokkolja a kormány. Ki kellett cseleznem, hogy indiai filmekhez juthassunk. Beléptem a Magyarországon futó gépek egyikébe és ott töltöttem le, majd felraktam a felhőbe, onnan letölteni meg már nem tilos. A kirándulásunkhoz valami terv félét kellett kovácsolni, mert még nem volt, illetve eddig tartott. Fogtam egy Indiát népszerűsítő weboldalt, ami összegyűjtötte az érdekes helyeket. Megjelöltem zászlókkal a térképen (Google Maps) azokat, s kirajzolódott előttünk egy rajz aminek pontjait már csak össze kellett kötni, pont úgy, ahogy gyerekkorodban játszottál bizonyára Te is. Na, ezt most először gondolatban, majd tömegközlekedéssel kötjük össze. Persze lesznek pontok, amik kimaradnak. Boginak átadtam a stafétát, kössön össze párat gondolatban. Azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy egy pár pont mentén menjünk át a keleti partra és ott haladjunk kicsit felfelé. Tetszett az ötlet, a hossza 900 km. Így már tudtuk mi a következő célpontunk. Thrissur.