Abhivadyam! Ezen a linken találod a következő két hétre szánt útvonalat: https://maps.app.goo.gl/aZ328BDDSjyTsbAo7 Utunk alatt elhagyjuk Kerala államot, átnézünk a tamilokhoz Tamil Nadu államba. Megismerkedünk velük rendesen, mivel ott töltjük az út nagyrészét. Utunk vége felé, ahogy átérünk a másik partra, a bengáli öbölbe egy picike államocskában fogunk szétnézni, Puducherry-ben. Végül északra haladva Chennai-ba megyünk a tamilok fővárosába.

Reggel összepakoltunk szállásunkon, melyben 1,5 hetet töltöttünk. Indulás előtt még fürcsiztem a vízben, ahonnan azt láttam, hogy tőlem 200m-re felmásznak a magas kókuszpálmákra szüretelni. Ilyet eddig még csak filmen láttam. Megtetszett az ötlet, kezdeti próbálkozásaim egy eldobott locsolócsővel nem vezettek eredményre, így inkább ledobtam egy alacsonyan függő kókuszdiót, amit aztán meglékeltem kő s kés együttműködésével.

Elhagytuk szállásunk és gyalogoltunk oda, ahol már buszok is mennek. Szokásosan meleg volt. Útközben, a gyaloglásunk vége felé kedves felebarátaink fel akartak venni kocsival, de kedvességüket visszautasítottam, mi bizony gyalogolunk az első buszmegállóig. Gyalogolni nagy, nehéz táskával a hátadon, izzasztó melegben nem oly rossz dolog, hiszen ettől érzed, hogy élsz. Létünk egyébként is elviselhetetlenül könnyű. Nem baj, ha kicsit megnehezítjük magunk számára, kontrollált környezetben, ezzel is felkészítve magunkat azokra a napokra, amikor nem mi választjuk az elénk gördülő akadályokat. Megtalálnak minket életünk során és olyankor jó, ha el tudod viselni a fizikai, mentális nehézségeket.

A térkép mutatta, hogy hol a következő buszmegálló. Fizikailag nem volt látható nyoma, csak a koordináta. Éppen várakozott egy asszony, ami megerősítette a feltételezést. Persze itt a buszok, mint megtanultuk majdnem bárhol leinthetők. Szívesen megállnak, még ha nagyot is kell fékezniük érted. Jött is egy busz, ami elvitt a következő városkáig cirka 10 km-t. Ott elsétáltunk addig az útig, ami Thrissur felé tartott. Jött is egy busz, megkérdeztük odamegy-e éééés igen. Így mentünk 40 km-t. Az ára durván 1 rupi / km fejenként. Ez azt jelenti, hogy mehetsz 1000 km-t 4400Ft-ért. Nem rossz, igaz? Érkezésünk Thrissurba délután 5-6 órára esett. Épp Modi pártjának, a BJP-nek gyűlése volt a főtéren, ahol a helyi képviselő népszerűsítette magát a 2024-i választások közeledtével. Ahogy a gyűlés közelében ácsorogtunk és szállás után kutattunk a térképen egy kedves felebarátunk odajött, mert látta, hogy telefonnal keresünk valamit. Nagyon elveszetteknek tűnhettünk, rákérdezett, hátha tud segíteni, de végül megoldottuk magunk is. Besétáltunk egy utcába és kérdezősködtünk ott, ahol ki volt írva valami hotel vagy szobaféleség és nem volt annyira puccos. Végül kivettük az első nem drága szobát (1000). Nem volt zuhanyzója, befalazták valami oknál fogva, csak egy wc-je, kézmosója. Egyébként eddig én csak angol wc-vel találkoztam, Bogi viszont már látott taposós megoldást nyilvános helyeken.

Letettük a cuccunkat és kimentünk sétálni egyet. Elnéztünk a helyi keresztény templomba, aminek két tornya közé ki volt kifeszítve egy pirosan izzó kereszt, mely messziről vonzotta a tekintetet. Nem kicsi templom volt, tömve emberekkel, épp liturgia zajlott. A papucsokat a többi mellé letettük odakint, ahol szintén álltak. A főhajó oldalain nyitott ajtók várták a híveket. Mennek mindenhol a légkeverő propellerek, hangosan szól a katolikus zene indiai változata, ami sokkal szívderítőbb véleményem szerint az otthoni verzióhoz képest. Sokan ájtatosságban, átszellemülve. A padok tele, körülöttük is nagyon sokan, a mellékhajókban is. Leültünk a padlóra, oda, ahol volt még hely. Hallgattuk egy darabig. Távozás előtt még sétáltam benne egyet, akkor figyelhettem meg a híveket közelebbről, akik a hivatalos számok szerint a lakosság 18%-át adják. Ugyanez a szám Tamul Naduban már csak 6%. A templomban volt egy szép Pieta másolat is egyébként. Ezután elmentünk pénzt levenni. Újabb tanulsággal gazdagodhattam, miközben meg kellett fizetnem az árát. A Revolut hétvégén +1%-ot vesz le. Sétánk közben láthattuk, hogy sokan alszanak az utcán ott, ahol nappal piacolnak. Az árus már bezárt, elment, így felszabadul a hely. A talaj és a levegő is meleg. Még én is kacérkodok a gondolattal, hogy próbáljuk ki ezt is, függőágyban, de hát olyan olcsó a szállás, hogy csak végső esetben fogjuk választani. Később a helyi újságban olvastam, hogy átment valami cuccokat szállító tuk-tuk féle három földön alvó emberen, akiből egy azonnal meghalt, kettő pedig a kórházban, szóval van kockázata.

Szállásunkhoz visszaérve beszédbe elegyedtünk a szállást kínáló két csávóval, akik nagyon aranyos voltak. Adtak egy kis mézes shaket, meg valami helyi édességet, ami vattacukorra emlékeztett. Beszélgettünk kicsit velük, ami nem ment könnyen, mivel ők is a többséget képviselték, alig tudnak angolul és még abba is sok tamilt kevernek. Itt mindenki imádja megkérdezni, hogy honnan jössz, mi a neved. Dávidtól azt kérdezték korábban, hogy nős-e, de nálunk ez evidens, persze, hogy házasok vagyunk. Gyerek van? Á, még nincs. Az egyikük felhívta a feleségét, hogy beszélhessen Bogival. Utána jó éjt kívántunk és felmentünk a szobánkba, ahol a seggzuhannyal (jet) lezuhanyoztunk. Forraltam vizet ivóvíznek, meg az ingem kimosásához, csapkodtuk a szúnyogokat, majd lefeküdtünk. Végül inkább nyitva hagytuk az ablakot bevállalva a vérszívókat, befújtuk magunkat ellenük, maxra tekertük a légkeverőt de még így is meleg volt nagyon, mivel itt estére az idő 26 fok alá nem nagyon megy.