Vanakam! Imígyen szólj egytamilhoz ha találkozol eggyel. Érteni s értékelni fogja. Akárcsak azt, ha megköszönöd neki azt, amit adott a pénzedért cserébe. Arra használd azt, hogy "Nándri".

Első reggelünket szerintem átaludtuk Kojambuttúrban, annyira fáradtak voltunk. No meg későn is feküdtünk le, így a városban császkálást választottuk aznapi célnak. A várost nagy tavak szegélyezték, ami bennem vágyat keltett megmártózni a melegre való tekintettel. Először is felmentünk a hotel tetejére, onnan néztük szerte szét s hallgattuk az alattunk elguruló járművek lágy neszére emlékeztető didili dudálásaikat . A látványban nem volt semmi impozáns, hiába álltunk 5-6 emelet magasan, körülöttünk is magasak voltak az épületek. Megindultunk az egyik tó felé, át a városon, mely 5-6 km-re volt. Közben figyeltük környezetünket.

Találkoztunk édességekkel, és sikeresen ellenálltunk a halwa csábításának, mivel a pocakunkban szokás szerint már gyümölcs volt. Séta közben azt érzed olyan az egész, mint egy tesz-vesz város. Mindenki jön-megy, robog, ki ezért, ki azért. Olyan, mint otthon, persze, csak itt jóval többen és azt is nagyrészt mocival, busszal, tuk-tukkal, autóval, kamionnal. A boltokban megy a kereskedés, no meg az utcán is, annyira, hogy nehezen férsz el egy forgalmasabb utca járdáján. Inkább az autós forgalom bal szélén folytatod. A járda jellemzően a csatona lefedéséből alakult ki. A csatornába a WC tartalma nem kerül bele jól sokszor jól látható és szagolható módon, csak a mosóvíz.

Láttunk hennást is, aki éppen dolgozott egy fiatal hölgyön. Nem kell hozzá céget alapítanod, hogy árulj valamit. Csak kimész egy kis hennával vagy egy jackfruittal, kiszeded belőle a finom darabokat, vagy fogod a jázmint és füzért csinálsz belőle. Így a legkisebb láncszem is hasznosnak érezheti magát. Tevékenyen tölti a napját, pénzt keres. A kéregetés is mesterségnek mondható itt, olyan sokan űzik a nagyobb városokban és szent helyek környékén. Van akinek van hozzá látványos testi hiányossága, de van aki férfiként nőnek öltözik és úgy kéreget. Van, aki majmot tart magánál, de van aki karon ülő gyermekére hivatkozik. Fú, ez a keményebb része, de el kell fogadni, hogy ők is így dolgoznak meg a pénzükért. Nem csinálnák, ha nem működne. Hiszen ha akarnának mást is csinálhatnának. Na jó, a kezetlen nő, akinek egyik karja csonka, a másik meg nem fejlődött ki igazán, az talán nem választhatott, de így mind közül a legsikeresebb szakmájában, ahogy látta. Folyamatos pénzeső. Ez persze csak a nagyvárosokban jellemző, de térjünk vissza, hol is jártam? Ja igen, kereskedés.

A boltok specializálódnak egy-egy termékkörre. Ezek a termékkörök és benne a termékek mintha minden városban ismétlődnének. Ha egyszer valami megoldás bejön nekik, azt mindenfelé látni. Ezért tudsz bárhol préselt cukornádat vagy friss gyümölcslevet inni, mert biztos mindenhol lesz egy indiai, aki lefedi ezt az üzleti lehetőséget. A frissen vásárolt fémkulacsainkba, Bogi citom és szőlő keverékét, én kiwit kértem. Ahogy sétálunk sok helyen kellemes jázmint illat üti meg orrunk, ott van a lányok hajában. Másféle színes virágokat is árusítanak, de azt más céllal. Ajándék lesz az isteneknek, akik közül még keveset ismerünk. Ganesha-val gyakran találkozni. Négy kezében vajon mit tarthat? Miért ül lótuszon? Felmerülnek a kérdések, amikre idővel megkeressük a válaszokat. Hindu vallás a meghatározó, de keresztény templomok és az iszlám mecsetjei is előfordulnak. Utóbbi hangszóróval szólítja a híveket imádkozásra naponta többször. Befordultunk egy fedett piacra, ahol többek közt láttuk, ahogy a banánlevelekből vágják ki a tányér formájú darabokat. Errefelé jellemző megoldás. Nem kell aggódnod, hogy tiszta-e a tányérod, amiről ujjaid segítségével lapátolod fel az ételt, mert vízzel le lett öblítve mindkettő és a tányért sem kell utánad elmosni, legfeljebb kicsit leöblíteni. Étkezéshez mindenhol biztosítanak mosó és ivóvizet, sok helyen folyékony szappan is van hozzá. Honnan szerzik az ivóvizet? Amit én készítek forralással annak kemény víz íze van.

Séta közben nagyon szórakoztató az épületeket nézni. A házak, boltok elé mintákat rajzolnak. Vajon mit jelenthetnek? Itt-ott használnak cserepet, de nem annyit, mint otthon. A tetők inkább laposak, sokszor készen egy következő emelet felhúzására. Szeretik a fémből készült tetőlemezt is, aminek a vége hajlítva ejti az esőt a földre. A falak sokszor színesek, azok közül is vidám, élénk változatokat használnak. Itt a városban az utcák sokszor tiszták. Előszeretettel sepregetnek a saját portájuk környékén, de jaj annak a földdarabnak, ami senkihez sem tartozik. Ott azért felgyűlik a szemét, amit az önkormányzat néha összeszed, gondolom. Persze a tehenek, kutyák, cicák varjak is segítenek eltűntetni az ételmaradékot. Hasznos részei az ökoszisztémának. Feleszik a szerves dolgokat, a tehenek sokszor a műanyagot is, ami azért durva látvány, amikor egy szatyorféle eltűnik a szájában.

Belefutottunk utcákba, ahol a hatalmas, terebélyes fák óriási árnyékot vetettek, ami a nagy melegben nagyon kellemes érzetet keltett. Séta közben azt veszem észre, hogy sokan vesznek körbe egy árusító helyet. Hamar leesett, hogy ez alkohol lesz. Én is beálltam a szomjúhozók sorába és megvettem az első söröm. A neve "British Empire". 160 rupi a kiskereskedelmi maximum ára, de csak nekem, csak most 180. Utólag néztem meg a nyakán az árat, amit majd minden termékre rányomnak. Ezzel pont átvertek. Mivel jó hideg volt, ezért nem panaszkodhattam, érhető az árkülönbség.

Érdekes volt az út az első tóig, végül odaértünk. A tó körbe volt kerítve. Kerestük rajta az ajtót, de azt láttuk, hogy zárva, bent meg dolgoznak éppen partjának kialakításán. Odébb sétáltunk szomorúan, még nem elfogadva, hogy nem mehetünk be. Biztos, ami biztos megkérdeztünk valakit. Egy férfi azt mondta, hogy nincs zárva. Nem kerestünk több ajtót, ami lehet, hogy zárva lesz, inkább a kerítés azon pontján, ahol befértünk, bemásztunk. Ahogy közeledtünk a víz felé, elment az úszástól a kedvem. Még a végén elnyel. Biztos tiszta iszap. Ücsörögtünk kicsit a partján, amíg gyerekek jöttek oda hozzánk érdeklődően, akik megpróbáltak szóba elegyedni velünk szerény angol tudásukkal. Utána elsétáltunk a másik tóig is, de vize annak sem volt oly hívogató a sok nádassal a szélén. Csak néztük a naplementét a partjáról. Szürkületben indultunk vissza a szállásra. Közben benéztünk egy hindu templomba, ahol éppen szertartás ment. Talán ezt hívják Puja-nak. Ezalatt leöntik a Shiva lingamot (vagyis Shiva falloszát) valamivel, amit feltehetőleg a hívők hoztak, akik ezt végig nézik, közben kezük imára kulcsolva és mormolnak valamit. Shiva közben szemből nézi ahogy kényeztetik legkedvesebb szerszámát és leborulnak előtte hívei. Shiva hátasa a tehén, "Nándi", így ő is sokszor jelen van szobor formájában ezeken a szertartásokon.

Második nap a vízeséshez indultunk, ami 30 km-re volt, és ha már ott vagyunk megnézzük a jóga centrumot, mert van ott egy nagy fekete fej. Felszerelkeztünk gyümölcsturmixszal, vettünk banánt, dinnyét és a busz standhoz mentünk, ami mellettünk volt. Ebben a városban a helyi buszok számmal vannak ellátva, így könnyebb azonosításuk.

A megfelelő busz megtalálásához segítségként ott vannak a buszsofőrök, utazók, kiírások, régi menetrend táblák. Internetről is több forrásból beszerezheted, hogy mi hova megy, mint a Google térkép menetrendje, a város honlapján elérhető busz menetrend, vagy a joga centrum ezt segítő táblázata. A Google szerint 3 busz is jó oda, hát keresni kezdtük. Az egyik várakozó hely felé ki volt téve az a nagy fej, ami a joga centrumnál van. Ezt egy ott várakozó srác meg is erősítette. Várakozás közben odajött egy német srác érdeklődni hova megyünk. Ő a jóga centrumhoz tart és neki azt mondták 14D. Hát mondom az jó, mert a Google három másikat javasol. Nézegettem az érkező buszok számait, de azok nem jöttek, amikre számítottam. Egyet se láttam azok közül. Ez bizonyságnak elég is volt, hogy a Google-nek ne higgyjek a jövőben, elavult infót tartalmaz buszok tekintetében. Végül jött egy 14D, amire már akkor felugrottak a szemfülesek, amikor még csak lassított és közeledett. Én is köztük voltam, de csak egy helyett tudtam foglalni, azt átadtam Boginak. Egy órát zötykölődtünk.

A busz a jóga centerhez tartott. A várost elhagyva banán és kókuszpálma ültetvények szegélyezték az utat végtelen hosszan. Leszálltunk az utolsó kereszteződésben, hogy a vízeséshez mehessünk. Egy Tuk-tukos jött oda és mondta, hogy nem érünk oda, mert 2-kor zár és addig már csak negyed óra van, 200-ért elvisz azon az 5km-en. Hallgatni kellett volna rá. Tényleg bezárt mire odaértünk. 10-től 14-ig lehet csak bemenni. Ezt a Google mondjuk pont jól tudta, csak nem néztem meg. Érdekes. Miért ilyen korán? Néhány piknikező fiútól megtudtuk, hogy azért ilyen korán, mert az állatok is szomjasak, oda kell engedni őket. A belógáson gondolkodtam előtte, de ezt hallva inkább letettem tervemről, inkább a park bejáratánál elhaladó patak vízében mártóztam meg végül. Elsétáltunk a joga központhoz, amit Sadhguru 1992-ben alapított. Ingyenes volt a látogatása, viszont képeket nem lehetett készíteni a centrum belső részéről. Szép hely. Hazaindulás előtt jót ettünk a helyi kantinban. Következő nap fontolgattuk, hogy kihagyjuk a következő célpontot és azt követő mezőre ugrunk. Nem állunk meg Tiruppurban, irány Salem, aminek jelentése: a hegyek ölelésében. A távolsági buszok egy utcával odébb indultak a helyi buszok pályaudvarától. Még ittam egy frissen facsart cukornádlevet, amit jéggel hűtve és enyhén citromozva kínálnak, majd megkerestük a buszt, ami éppen kanyarodott ki a helyéről és Salem-be tartott. Felszálltunk rá, majd három órát utaztunk 160km-en át. Este 9-re értünk oda. Ettünk egyet, majd besétáltunk a belvárosba, mivel a busz a város szélén rakott ki. Séta közben egy sötét részen lassított egy autó, amiből a sofőr kérdezte minden oké-e, hogy itt császkálunk. Az volt az érzésem, hogy itt minket inkább mindenki félt, mintha lenne köztük olyan akitől nekünk félni kéne. Sétáltunk az olcsó szállások felé, amik a régi busz standnál sűrűsödtek. Az első pár helyen azt a választ kaptuk, hogy tele vannak, de valószínű inkább csak nincs licencük külföldiek elszállásolásához. Végül találtunk egyet, ahova beengedtek. Szuper, napos, kicsit zajos, eddigi legolcsóbb, csak 600. Három napot biztos, hogy maradunk, aztán meglátjuk.