Előszó Bogi tollából
2022 februárjában tudományos bizonyítékot találtak arra, hogy a halál előtti és utáni 30 másodpercben valóban lepereg életünk a szemünk előtt. Ez a hír ‘22 szeptemberében talált meg engem, és ennek hatására merült fel bennem két kérdés, amiket később megoszthattam Márkkal is: vajon én milyen életet fogok visszanézni? Élvezni fogom, amit látok?
A válasz határozott nem volt. Tudtam, ha ilyen kényelmesen élem tovább az életemet, és egy általam nem kedvelt munkakör betöltésével igyekszek még több kényelmet varázsolni napjaimba, számomra hosszútávon nem lesz kielégítő.
Ez az ébresztő gondolatmenet volt, ami végül odavezetett minket, hogy felmondtunk munkahelyünkön, ott hagytuk családunkat, kisállatainkat, albérletünket, és vettünk két egyirányú jegyet Indiába. Úgy éreztük, a spórolt pénzünkből elsősorban nem egy ház vagy lakás falát szeretnénk látni abban az utolsó 1 percben, hanem egy számunkra izgalmas, megélt életet.
Ám nem csak az ismeretlen országok bejárása, hanem egymás felfedezése is motivált minket a döntésünk meghozatalában. Ugyanis négy fal között, kényelemben, biztonságban könnyen lehet szeretni és harmonikusan élni a másikkal, de mikor elmegy nélkületek a vonat, amire órák óta vártatok…Nem találtok hotelszobát este 11-kor, a csípős ételektől fáj a gyomrotok, mindig van rajtatok szúnyogcsípés, 38 fokos melegben sétáltok nap mint nap órákat ráadásul non stop együtt vagytok hónapokon keresztül... Na ezekben az esetekben kiderül, mennyire működik a nagy harmónia, türelem, szeretet, és ha éppen nem valósul meg mégsem, mit lehet tenni, hogy végül mindenki békében hajtsa álomra a fejét.
Tehát mindezeknek köszönhetően olvashatjátok itt beszámolóinkat kalandozásainkról, képekkel tarkítva. Reméljük, ezekkel az írásokkal kicsit velünk tudtok utazni, és ti is kedvet kaptok, ha nem is Indiához, de számotokra izgalmat, kihívást (ezzel együtt pedig néha időszakos kényelmetlenséget) jelentő célok megvalósításához.
Ugyan nem hiszem, hogy csak a kényelmetlenségeken át vezet út egy élni érdemes élet felé, de a kényelem gyakran olyan falakat épít az ember köré, amin nagyon nehéz átlesni. Hiszen a ‘kényelemért’ dolgozni kell, pénz kell hozzá, és ha minden energiám arra megy, hogy el tudjam végezni a nemszeretem munkámat, akkor a szeretem dolgokra már nem marad annyi kedv, idő. Végül az a lakás, az autó, a tv, a telefon, a menő ruhák által adott pillanatnyi boldogság, mind-mind jó kifogás lesz arra, hogy ezen ne is változtassak.
Szóval ér néha átlesni a kényelem pihe-puha falán, és a látottak irányba elindulni.
